AJÁNLOM AZ OLDALT
Presbiteri konferenciát tartottak az Őrség határon inneni és túli református gyülekezetei szeptember 19-én a szlovéniai Szécsiszentlászlón. A határ menti együttműködést magától értetődőnek tartó közösségek a Szülőföld Alap támogatásával megvalósult rendezvényen Kálvin Jánosról és teológiájáról, valamint a térség múltjáról és jövőjéről gondolkodtak együtt ezen a napon.
Bódis Tamás helybéli lelkipásztor az 1Móz 2,15 alapján megtartott áhítatában elmondta: az ember Istentől kapott feladata az, hogy művelje és őrizze a földet, ami a hétköznapok gyakorlatában munkánk elvégzését, tudásunk gyarapítását, családunk gondozását, kultúránk, anyanyelvünk és hitünk ápolását, egyházunk szolgálatát jelenti. A konferencia házigazdája hozzátette: erre a konferenciára is azért jöttek el annak résztvevői, hogy őrizzék azokat az értékeket, amiket Isten rájuk bízott.
Nagy Dániel korábbi lelkipásztor köszöntőjében kiemelte: ez a konferencia abban segíthet, hogy a Szlovéniában élő magyar reformátusok is megérezhetik, nincsenek egyedül, és nem csak a konferencián számíthatnak anyaországi testvéreik segítségére, hanem azután, sőt akár egy templomépítés esetén is.
Göncz László, a szlovén parlament magyar kisebbségi képviselője beszédében örömének adott hangot. Elmondta, hogy a helybéli reformátusok új, már helyben lakó lelkipásztoruk egy évvel ezelőtti megérkezése után olyan intenzitással kezdtek dolgozni, ami arra enged következtetni, hogy fontos szerepet tölthetnek be a térségben, és van jövője közösségüknek. A képviselő hangsúlyozta: volt idő, amikor ezen a vidéken nagyon nehéz volt magyarnak és keresztyénnek lenni, de ez a közösség akkor is kiállt a megmaradás mellett. Göncz László szerint a református egyház kulturális és nyelvi szempontból is ezt a megmaradást segíti. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Muravidék olyan területe a Kárpát-medencének, ahol magyarok és nem magyarok között nincsenek konfliktusok. Hogy ez így maradjon, mi sem sérthetünk meg és bánthatunk másokat, hiszen a különbségek nem megosztanak, hanem sokszínűségünket erősítik – fogalmazott az országgyűlési képviselő.
A konferencia résztvevőit röviden köszöntötte még Kocán Géza, a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) világi elnöke, Franc Režonja püspöki helynök a katolikus egyház nevében, és Szkalics Gusztáv evangélikus lelkipásztor, aki édesapjával a második világháború utáni években évtizedeken keresztül látta el a szécsiszentlászlói reformátusok magyar nyelvű lelkigondozását. Szlovén nyelvű köszöntést Bogdán Olga, az SZRKE alelnöke mondott.
Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök Kálvin életéről és az európai gondolkodásra gyakorolt hatásáról beszélt előadásában. Az előadó hangsúlyozta: a reformátor jól ismerte az európai kulturális örökséget, és azt életművébe teljes egészében integrálta, ezért is lehetett olyan jelentős hatással a későbbi korok gondolkodására. Márkus Mihály említést tett Kálvinnak a pénzhez, a kamathoz és az államhoz való viszonyáról, valamint arról, hogy ő szervezte meg az első felelős presbitériumot. Végül utalt a május 22-i debrecenei Alkotmányozó Zsinatra, aminek azt köszönhetjük, hogy a szlovéniai magyar reformátusok is az egységes Magyar Református Egyház. Az előadó hozzátette: ezt az egyetemes összetartozástudatot is, tudniillik hogy mindnyájan Krisztus egyházának a tagjai vagyunk, a genfi reformátornak köszönhetjük. „Rövid élet, évszázadokat megtermékenyítő óriási életmű – egyre többen megbecsülik a világban, becsüljük hát mi is meg!” – zárta előadását a nyugalmazott püspök.
Steinbach József dunántúli püspök Kálvin teológiájának legfontosabb kérdéseit ismertette előadásában. Arról beszélt, mit tanított a reformátor a Szentháromság Istenről, a Szentírásról, az istentiszteletről és az emberről. Kálvin hangsúlyozta Isten szuverenitását, és hogy ő ezt a szuverén hatalmát Jézus Krisztusban mutatta meg, akiről a Szentlélek tesz tanúbizonyságot. A reformátor szerint a Szentírás több mint egy esemény tudósítása, hiszen maga a tudósító is részese az eseményeknek, sőt mi magunk, az olvasók is azzá válhatunk, ha nyitott szívvel vesszük kézbe a könyvet, és ha nem csak holt betűként, tekintünk rá, hanem Isten üzeneteként tanulmányozzuk azt. Ha így teszünk, megelevenedik számunkra, szól hozzánk és aktuális lesz. A püspök elmondta: Kálvinnál az istentisztelet középpontjában a láthatatlan és a látható Ige, azaz az igehirdetés és a sákramentumok állnak, és hangsúlyozza, hogy az istentiszteletnek az élet gyakorlatában kell folytatódnia. Steinbach József szerint állandó és nagy kérdés a keresztyén ember számára, hogy tudunk-e a hétköznapi életben keresztyének lenni. Végül Kálvin emberképéről beszélt: a teremtéskor az ember és Isten viszonya zavartalan volt, de a bűn megrontotta azt. Az ember elvesztette istenképűségét, és a harmónia csak Krisztusban állt helyre. Ezért krisztusi emberré kellene lennünk, mert nagy szüksége lenne ránk a világnak.
Papp Vilmos lelkipásztor és Szakál Péter, az Őrségi Egyházmegye esperese a Muravidék második világháború utáni, illetve a rendszerváltozás utáni lelkigondozásáról beszélt. Elmondták, hogy 1945-től tavalyig a helyieknek nem volt saját lelkipásztora. Voltak időszakok, amikor szlovéniai evangélikus lelkészek látták el a szolgálatot a magyar reformátusok között, és évtizedekig Horvátországból, 300 kilométeres távolságból jártak ide magyar református lelkipásztorok. A határ átjárhatóvá válásával annak túloldaláról, a magyarországi gyülekezetektől is érkeztek szolgálattevők, így kerültek ide bajánsenyei illetve egyházasrádóci lelkészekként maguk az előadók is.
A konferencia szlovéniai és magyarországi résztvevői csoportbeszélgetésen is részt vettek, amit az előadók vezettek. Az egyik csoportban az igehirdetés minőségének a kérdéseiről, a másikban Kálvin életével kapcsolatos kérdésekről, a harmadikban a kisgyülekezetek kitörési lehetőségeiről, a negyedikben pedig a határmenti kistérség jövőjéről cseréltek eszmét a konferenciázók.
Kiss S.
Bódis Tamás helybéli lelkipásztor az 1Móz 2,15 alapján megtartott áhítatában elmondta: az ember Istentől kapott feladata az, hogy művelje és őrizze a földet, ami a hétköznapok gyakorlatában munkánk elvégzését, tudásunk gyarapítását, családunk gondozását, kultúránk, anyanyelvünk és hitünk ápolását, egyházunk szolgálatát jelenti. A konferencia házigazdája hozzátette: erre a konferenciára is azért jöttek el annak résztvevői, hogy őrizzék azokat az értékeket, amiket Isten rájuk bízott.
Nagy Dániel korábbi lelkipásztor köszöntőjében kiemelte: ez a konferencia abban segíthet, hogy a Szlovéniában élő magyar reformátusok is megérezhetik, nincsenek egyedül, és nem csak a konferencián számíthatnak anyaországi testvéreik segítségére, hanem azután, sőt akár egy templomépítés esetén is.
Göncz László, a szlovén parlament magyar kisebbségi képviselője beszédében örömének adott hangot. Elmondta, hogy a helybéli reformátusok új, már helyben lakó lelkipásztoruk egy évvel ezelőtti megérkezése után olyan intenzitással kezdtek dolgozni, ami arra enged következtetni, hogy fontos szerepet tölthetnek be a térségben, és van jövője közösségüknek. A képviselő hangsúlyozta: volt idő, amikor ezen a vidéken nagyon nehéz volt magyarnak és keresztyénnek lenni, de ez a közösség akkor is kiállt a megmaradás mellett. Göncz László szerint a református egyház kulturális és nyelvi szempontból is ezt a megmaradást segíti. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Muravidék olyan területe a Kárpát-medencének, ahol magyarok és nem magyarok között nincsenek konfliktusok. Hogy ez így maradjon, mi sem sérthetünk meg és bánthatunk másokat, hiszen a különbségek nem megosztanak, hanem sokszínűségünket erősítik – fogalmazott az országgyűlési képviselő.
A konferencia résztvevőit röviden köszöntötte még Kocán Géza, a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) világi elnöke, Franc Režonja püspöki helynök a katolikus egyház nevében, és Szkalics Gusztáv evangélikus lelkipásztor, aki édesapjával a második világháború utáni években évtizedeken keresztül látta el a szécsiszentlászlói reformátusok magyar nyelvű lelkigondozását. Szlovén nyelvű köszöntést Bogdán Olga, az SZRKE alelnöke mondott.
Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök Kálvin életéről és az európai gondolkodásra gyakorolt hatásáról beszélt előadásában. Az előadó hangsúlyozta: a reformátor jól ismerte az európai kulturális örökséget, és azt életművébe teljes egészében integrálta, ezért is lehetett olyan jelentős hatással a későbbi korok gondolkodására. Márkus Mihály említést tett Kálvinnak a pénzhez, a kamathoz és az államhoz való viszonyáról, valamint arról, hogy ő szervezte meg az első felelős presbitériumot. Végül utalt a május 22-i debrecenei Alkotmányozó Zsinatra, aminek azt köszönhetjük, hogy a szlovéniai magyar reformátusok is az egységes Magyar Református Egyház. Az előadó hozzátette: ezt az egyetemes összetartozástudatot is, tudniillik hogy mindnyájan Krisztus egyházának a tagjai vagyunk, a genfi reformátornak köszönhetjük. „Rövid élet, évszázadokat megtermékenyítő óriási életmű – egyre többen megbecsülik a világban, becsüljük hát mi is meg!” – zárta előadását a nyugalmazott püspök.
Steinbach József dunántúli püspök Kálvin teológiájának legfontosabb kérdéseit ismertette előadásában. Arról beszélt, mit tanított a reformátor a Szentháromság Istenről, a Szentírásról, az istentiszteletről és az emberről. Kálvin hangsúlyozta Isten szuverenitását, és hogy ő ezt a szuverén hatalmát Jézus Krisztusban mutatta meg, akiről a Szentlélek tesz tanúbizonyságot. A reformátor szerint a Szentírás több mint egy esemény tudósítása, hiszen maga a tudósító is részese az eseményeknek, sőt mi magunk, az olvasók is azzá válhatunk, ha nyitott szívvel vesszük kézbe a könyvet, és ha nem csak holt betűként, tekintünk rá, hanem Isten üzeneteként tanulmányozzuk azt. Ha így teszünk, megelevenedik számunkra, szól hozzánk és aktuális lesz. A püspök elmondta: Kálvinnál az istentisztelet középpontjában a láthatatlan és a látható Ige, azaz az igehirdetés és a sákramentumok állnak, és hangsúlyozza, hogy az istentiszteletnek az élet gyakorlatában kell folytatódnia. Steinbach József szerint állandó és nagy kérdés a keresztyén ember számára, hogy tudunk-e a hétköznapi életben keresztyének lenni. Végül Kálvin emberképéről beszélt: a teremtéskor az ember és Isten viszonya zavartalan volt, de a bűn megrontotta azt. Az ember elvesztette istenképűségét, és a harmónia csak Krisztusban állt helyre. Ezért krisztusi emberré kellene lennünk, mert nagy szüksége lenne ránk a világnak.
Papp Vilmos lelkipásztor és Szakál Péter, az Őrségi Egyházmegye esperese a Muravidék második világháború utáni, illetve a rendszerváltozás utáni lelkigondozásáról beszélt. Elmondták, hogy 1945-től tavalyig a helyieknek nem volt saját lelkipásztora. Voltak időszakok, amikor szlovéniai evangélikus lelkészek látták el a szolgálatot a magyar reformátusok között, és évtizedekig Horvátországból, 300 kilométeres távolságból jártak ide magyar református lelkipásztorok. A határ átjárhatóvá válásával annak túloldaláról, a magyarországi gyülekezetektől is érkeztek szolgálattevők, így kerültek ide bajánsenyei illetve egyházasrádóci lelkészekként maguk az előadók is.
A konferencia szlovéniai és magyarországi résztvevői csoportbeszélgetésen is részt vettek, amit az előadók vezettek. Az egyik csoportban az igehirdetés minőségének a kérdéseiről, a másikban Kálvin életével kapcsolatos kérdésekről, a harmadikban a kisgyülekezetek kitörési lehetőségeiről, a negyedikben pedig a határmenti kistérség jövőjéről cseréltek eszmét a konferenciázók.
Kiss S.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum